Azt tudjátok hogy imádom Helen írásait, főleg az olasz mamák életéről írtakat de most pár finomságot választottam ki
A következőket Helen olaszmama blogjáról vettem át- akinek tetszik és szeretne még többet olvasni tőle az már mehet is! Karácsony lévé kezdjük a sienai PANFORTE-vel, ami valójában egész évben kapható itt Toszkánában de máshol csak az ünnepek közeledtével :
' Olasz karácsonyi kalóriabombák II. A sienai panforte
2015. december 10. 13:00 - ricchiepoveri
A nápolyi struffarelli után az olasz karácsonyi asztalok körüli utazást Toszkánában folytatjuk, ahol elrágcsálunk egy kis sienai panfortét. (Toszkánában egész évben kapható, de Olaszország más vidékeinek szupermarketeit a karácsonyi idószakban lepik el a sienai panforte-szállítmányok).
A panforte olyannyira régi édesség, hogy eredetét valahol 1000 év környékén keresgélhetjük, de akkor még Pan Pepatus néven futott. Az erdeti recept kifejezetten szegényes volt, a tészta alapja egyszerúen víz és liszt, amelyet a későbbiekben mézzel és gyümölcsökkel tettek édesebbé. A gyümölcsöket előfőzés nélkül, nyersen darabolták és keverték bele a tésztába. Ha nyáron készítették, és a tésztában a gyümölcs nem száradt ki, erjedésnek indult, ez kölcsönzött neki erőteljes ízt.
A kezdetekben készítését a gyógyszerészekre bízták (hiszen akkoriban a gyümölcsökön kívül igen drága fűszerek is kerültek bele), és a célközönség a nemesi udvarok és a klérus közössége volt. Az erdeti Pan Pepatus egészen 1879-ig nem sok váloizáson esett keresztül, akkor azonban újjászületet. Savoyai Margit királynő ekkor ment látogatóba Siena városába, és ez alkalomból a helyi cukrászok újragondolták a Pan Papeatust, így született a panforte, amely az eredetihez képest annyiban változott, hogy feketebors helyett vaníliáscukorral hintettek be. (Margit királynő látogatásai máskor sem maradtak nyomtalanul, a Margherita pizza is előtte emel kalapot).
Hogy készül? A recepthez klikkeljetek az eredeti cikkhez.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Ha már itt vagyunk folytassuk a másik karácsonyhoz is kapcsolódő kérdéssel, vagyis
' Pandoro vs. Panettone: örök kérdés az olasz karácsonyi asztalnál
2015. december 02. 12:32 - ricchiepoveri
Közeledik a karácsony, az üzletek ünnepi gúnyát öltenek, minden csillog meg villog, a szeretet jegyében az ajándékvásárlás közepette eszetlenül tülekedünk, minden piros meg fehér, esetleg kék, szóval Olaszországban ezerrel indul a panettoneszezon. Onnan lehet biztosan tudni, hogy itt az ideje elgondolkodni az ünnepi bevásárlólistán, hogy a boltokban halomban állnak a panettonék és pandorók, mint az olasz karácsony megkerülhetetlen résztvevői. Egyesek megrögzött panettone-rajongók, mások (például én) véletlenül sem lennének hűtlenek a pandoróhoz. De hogy hogy is születtek ezek a mennyei finomságok?
Az első írásos bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy vallásos ünnepeken, különösképpen karácsonykor az olaszok szerettek különféle ízesített kenyereket fogyasztani, a XI. századból származnak. Az elbeszélések szerint a család összegyűlt a feldíszített kandalló mellet, és a családfő felvágta a kenyeret, amelynek kérgét megőrizték, mert úgy tartották, hogy gyógyhatású, különösen jól orvosolja a torokfájást. Ennek a kenyérnek a leírása nagyon hasonlít ahhoz, amit ma panettonénak nevezünk. A panettone neve is a pane-kenyér szóra utal, miélánói dialektusban, ami szívesen használ kicsinyítőképzőket.
A panettone Ludovico Sforza milánói herceg uralkodása óta, azaz a 15. századtól készül a mainak megfelelő módon,és ez a kelt édesség, amelyet a kezdetekben csak Milánóban fogyasztottak, gyorsan meghódította egész Itáliát. Manapság már Magyarországon is szemnbejön velünk a hipermarketekben az olaszországihoz képest horror áron.
A panettone édes, kelt tésztája liszt, víz, vaj és tojássárga keveréke, amit kandírozott gyümölcsokkel,óriáscitrom és narancs reszelt héjával és mazsolával gazdagítanak, majd megtöltik vele a kifejezetten erre a célra használatos papírformát. A formát nem kell teljesen megtölteni, hiszen a sütóben pont annyira kel majd meg , hogy kiemelkedik a formából. A papírt nem veszik le róla miután kikerül a sütőből, azzal együtt kerül a tányérra.
A pandoro Verona jellegzetes édessége, alapja nyolcágú csillag, tésztája liszt, cukor, tojás, vaj, élesztő keveréke. Eredete után kutakodva kiderül, hogy ez a jellegzetes olasz sütemény talán Ausztriából származik, és őse az űn. "bécsi kenyér", más források szerint a i.sz. első században született, idősebb Plinius idejében, aki írásaiban megemlít egy Vergilius Stefanus Senex nevű péket, aki a pandorohz hasonló süteményt készített. Megint mások úgy tartják, hogy a pandoro a "pane de oro" (aranykenyér) nevű édesség leszármazottja, amelyet egy időben a gazdag velencei családok asztalán szolgáltak fel.
Ami bizonyos, hogy a modern pandoro 1894-ben-ban született, egy veronai édesség, a nadalin továbbfejlesztéseként, és Domenico Melegatti szabadalmaztatta. A pandorot a panettonéhoz hasonlóan leginkább kartondobozban árulják egy kis zacskó porcukorral együtt, amellyel a felszolgálás pillanatában szórják meg.
Javában benne járunk az ünnepi készülődésben, az olasz munkáltatók feltöltik a raktárakat, hiszen elképzelhetetlen,hogy a decemberi fizetés mellé ne érkezzen egy üveg prosecco és egy pandoro vagy panettone, ugyanúgy jár ez az alkalmazottaknak, mint az üzleti partnereknek, így ünnepek után olyan készleteink szoktak lenni, mint a három nővérnek szamovárból,a legutolsó tavalyit pont egy hónapja dobtam ki,de Vízkereszt után már szinte szentségtörés ezt reggelizni.'
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
És most szakadjunk el a téli időszaktól hiszen az egyik kedvencemről is írt Helen, vagyis a nálunk CECINA-nak nevezett finomságról, amit leánykori nevén az olaszok ''farinata di Ceci''-nek neveznek. Egyébként nem csak pizza helyett ajánlom főleg a lisztérzékenyeknek és megrögzött bio-falatozóknak is:
Unod a pizzát? Nyomj be egy farinátát!
2015. november 10. 21:51 - ricchiepoveri
Olasz konyha kapcsán természetes, hogy kapásból pizzára és tésztára asszociálunk, de meg lehet szépen nyugodni, a talján gasztronómia nyomokban azért tartalmaz egyéb elemeket is. Ilyen a farinata. Olcsó és finom streetfood, egy adagot egy euró körül vesztegetnek, rohanós ebédszünetekben ideális.
A farinata egy csicseriborsólisztből készült ligúr étel, elkészítéséhez elég annyit konyítani a konyhaművészethez, mint tyúknak az ábécéhez, de ha szebben akarjuk kifejezni, több szív kell hozzá, mint tapasztalat. Elegendő összekeverni a csicserilisztet vízzel és olívaolajjal,fűszerezni, majd egy tepsibe önteni és kisütni. A farinata még a Római Birodalom idejében született, ekkor a katonák a csicseriborsós keveréket a pajzsukon sütötték ki .
Hagyományosan a farinátát réztepsiben és fatüzelésű kemencében illene készíteni, a leghíresebb genovai lelőhelyén, a Sa Pesta nevű vendéglőben a mai napig így készül.
A farinata rendkívól tápláló, tele van növényi fehérjével, és olyan ásványi anyagokkal, mint kálcium, vas és foszfor, emelltt C és B vitaminforrés, de a legjobb, hogy gluténmentes, úgyhogy kíváló eleme a manapság menő diétáknak. Szombat este simán kiválthatjuk a pizzát egy farinátával, amelyet sonkával, mozzarellával vagy bármilyen más pizzaalkatrésszel pakolunk meg.
Ha kedvünk van otthon szorgoskodni, és meg akarjátok sütni akkor klikkeljetek az eredeti cikkre Helen blogjára.
A farinátát langyosan, feketeborssal megszórva fogyasztjuk. Ligáriában többféle változata létezik, a tésztába pestót, gombát, hagymát, articsókát keverhetnek a sütőbe helyezés előtt.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *