Étkezési szokások Toszkánában, mint a sótlan kenyér, az olasz 'bár' valójában kávézót jelent; nincsen túró és tejföl, igaz, helyette más finom tejtermékek léteznek; az olaszok minden nap esznek tésztát és a gyerekek is már 6 hónapos kortól; nem látni részegeket az utcán, capucino reggeli ital.....
Nem mindenki szereti az igazi olasz pizzát, de ez az eredeti, tehát érdemes kipróbálni. Elöszőr is találni kell egy pizzériát, mert az éttermekben nem készítenek pizzát (eltekintve a 'turista-éttermektől'), sőt az igazi pizzériákban is csak este fűtik be a kemencét. A tájegységektől függően változik az elkészítési módja, de mindig vékonyabb a tésztája, mint a magyarnak és nem pakolják meg annyira. A legjobb a faszenes kemencében ('forno a legna') sütött pizza, így alig pár perc alatt elkészül. Nem használnak szinte soha oregano-t, sem reszelt sajtot, viszont a friss bazsalikom illatát rögtön érezni.
A legegyszerűbb és legolcsóbb a pizza margherita, amin csak paradicsomszósz és mozzarella van, apró darabokra tépdesve. A fajtákat nem kísérlem meg felsorolni, mert rengeteg van és sokan ismerik is az otthoni étlapokról - szerintem vétek a megszokott sonka-gombásat vagy 4 évszakot enni, bár régen én is mindig azt választottam. A calzone vagyis hajtogatott változatot az olaszok annyira nem szeretik mint nálunk, sem a tengeri herkentyűset. Most viszont kedvencem a margherita esetleg nápolyi bivalymozzarellával ('mozzarella di bufala'), aztán jöhet még a kisparadicsommal ('pomodorini') és 'ruccola' salátával díszített pizza vagy a kissé 'büdös' gorgonzola sajttal és sonkával, új kedvencem a mascarpone - salsiccia. Több feltéthez nem illik szerintük a paradicsomos alap, ezeket pizza bianca-nak vagyis fehér pizzának hívják, ilyen lehet a 4sajtos, gorgonzolás, tonhalas. Érdekesség, hogy létezik a mi lángosunkhoz hasonló (főleg Nápolyban kapható), olajban sült pizza, a 'pizza fritta'. Ja, és van édes pizza az étlapon, ami nutellával, tejszínhabbal, banánnal készül (vegyesen).
Folytassuk a bárral - az olasz bár a mi kávézónk és kocsmánk egyben, de csak mint találkozóhely és nem az alkoholizálás helye. Különben részeg embert nem látni az utcákon, az olaszok csak evés közben isznak, akkor is főleg bort, de nem túlozzák el. Tehát a bár a templom mellett a település szíve, ahol kávézni, reggelizni, ebédelni is lehet, de akár egy szendvicset is kaphatunk napközben. Többnyire pici asztaloknál és a bárpultnál álldogálva fogyaszthatunk, a számlát sok helyen előre meg kell kérni és fizetni a kasszában, a kisebb falvakban csak távozásnál fizettetnek, bemondás alapján. Amennyiben a bár bejáratánál a nagy fekete T betű is ki van téve, vehetünk cigit, esetleg újságot is (T=Tabacchi). Ha valaki megteheti, térjen be reggelizni legalább egyszer: a legtöbben csak egy kávét vagy capucinot isznak a pultnál, de isteni péksüteményeik vannak és közben el lehet olvasni a friss újságot, elbeszélgetni az időjárásról a "csapossal"...
A "briosce" leveles vagy vajas tésztából frissen készült péksüti, a legismertebb a cornetto azaz a croissant olasz megfelelője, ami lehet üres, lekváros, vaniliakrémes, csokis vagy nutellás is. Én most már jobban szeretem a sfoglia nevűt, ami egy háromszög- vagy levél alakú leveles-tésztás változat, van ricottás, almás, körtés és rizses, ami a rizskoch-hoz hasonló töltelékkel készül, aztán meghintik cukorral, ami kicsit ráolvad. A bárban van előre elkészítve és kérni is lehet szendvicset, amelyek alapváltozatai a nyers vagy főtt sonkás, sajtos, paradicsomos esetleg tonhalas-majonézes. Ebéd és vacsora előtt aperitivo-t vagyis alkoholos vagy alkoholmentes italt is isznak az olaszok, ehhez mindenféle chipset, mogyit és más harapnivalót tesznek ki a legkisebb helyeken is, ami a nagyobb városokban egész komoly tészta-rizs és más főtt ételekkel egészül ki, tehát akár helyettesítheti is a fő étkezést. Vigyázat, itt már évek óta nem lehet dohányozni a bárokban, éttermekben, zárt helyeken.
Ha délután capucinot rendelünk, furán néznek majd, mert ők csak reggelire isszák vagyis délelőtt. A kávét viszont egész nap többször is lehörpintik, sőt vacsora után késő éjjel is szinte mindenki iszik egyet. Ha valakivel találkozom az utcán, szinte kötelező megállni beszélgetni vele és a közeli bárban egy közös kávét sem szabad visszautasítani - szerencsére van koffeinmentes még kapucsinoban is.
Tej - Túró - tejföl Ezek a tipikusan magyar termékek szinte sehol sem léteznek, bár sok országban találunk hasonlókat, mint pl. a német Quark vagy Sauer Sahne, olaszul panna acida lenne a neve hivatalosan. A tej itt vagy 1,5% vagy 3,5%os zsírtartalmú, nem létezik a Magyarországon megszokott 2,5 -2,8%-os. Az olaszoknál ott van turó helyett a ricotta, de sajnos az abból készített turógombócaim kőkemények lettek. Viszont isteni tortát lehet belőle sütni vagy hűtőben készíteni zselatinnal ('torta di ricotta'), és spenóttal a lasagna vagy tortellini is finom vele. A tejföl helyett én a Görögországban már megszokott isteni görög natur joghurtot használom a Total vagy Fage gyártól, amit a Coop-okban lehet kapni. A kefir-t szintén a joghurtok között kell keresni, több gyár is csinál hasonlót, joghurt naturale néven fut. A Maci sajthoz hasonló puha sajtokat nem a nálunk megszokott csomagolásban és helyen találjuk: vannak tömbben árultak és darabos, nem hűtőben tárolt változata is, ami a gyerekeknek készült (Mio). Rengeteg olasz tejtermék és sajt van viszont, amit alig ismerünk, a nagyon krémes mascarpone-tól a kőkemény parmezánig.
A boltokban nehezen találunk még zsírt, amit 'strutto' néven kell keresni, de ez érthető, hiszen a déli országokban szinte kizárólag oliva olajjal főznek. A margarint sem használják, csak a vajat (burro) -főként tortákhoz és tésztáthoz. Nincsen hagyománya pirospaprikának sem, többnyire csipős változatát lehet por formában kapni. Az ecetet sem találjuk, illetve csak almaecetet, borecetet vagy a sötétszinű, isteni balzsam ecetet -('aceto balsamico'), ami húsokhoz, salátákhoz de eperhez is megszokott.
Gyerekételek. A bébiknek 6 hónapos korig csak az anyatejet ajánlják, utána fokozatosan áttérnek a szilárd ételekre. Eleinte a tápszerrel kevert tejes püréket adják, főleg a rizsliszt alaput, mert kicsit édes, mint az anyatej. Aztán kezdhetik a búzadarát, majd a tésztát! Az ici-pici szinte gombostűfejnyi pasta 2 perc alatt kifő a zöldséglevesben (krumpli, répa, esetleg zukkini, de só nélkül), majd homogenizált húst tesznek bele, egy kanál olivaolajat és egy kanál reszelt parmezán sajtot. A zöldséget is odaadják pürésítve, a répa, krumpli és zukkini után a lencse, bab és csicseriborsó is asztalra kerül. Később ricottát, puha sajtokat kevernek a pastába, ehetnek joghurtot is, de marhatejet csak 1 éves kor után. Aztán jöhet a hal, majd a tojássárgája, és a paradicsom - mindent csak szószként a tésztára. A reggeli egy tele cumisüveg tápszer, majd később tej, amibe babakekszet (vitaminokkal, ásványi sókkal) tesznek, ami szinte szétporlad a folyadékban, sőt lehet kekszport is kapni.
Pasticceria - cukrászda: az olasz édességek isteniek!! Nem tudtam, hogy mennyire változatos és finom édességeket készitenek itt, míg meg nem kostoltam párat. Azóta inkább kihagyok egy fogást a vacsorából, csak hogy belémférjen még valami édes finomság. Hogy miért? Mert nem vajas krémeket, hanem főzöttet használnak, de azt is keveset és nem fűrészporszerű a piskota sem. Mert saját receptjeik vannak a nagyitól és mert maguk készítik helyben, frissen. Mert a csokik is csokiízűek, hiszen igazi kakaóport és kevés cukrot tartalmaznak. Mert nem ugyanazt árulják mindenhol. És mert még a supermarketben is olyan szépen becsomagolják, mintha egy értékes ajándék lenne.
Buon appetito!!!